Még mindig nem cseréltem le a mobilon a Schulze kollekciókat, viszont a nagy Body Love 2 korszak lecsengett, néha Tangerine Dream-et hallgatok, vagy nem zenét, hanem szöveget figyelek, szóval Schulze kicsit hátrébb került. De amikor visszatérek hozzá, akkor az most mindig a Moondawn, a "leggyengébb klasszikus", már ha sorrendbe szeretném állítani a legnagyobb Schulze műveket. Érdekes módon - bár ezzel az albummal nyílt meg számomra a Schulze univerzum - sosem lelkesedem előre, ha eldöntöm, hogy ezt fogom hallgatni, sőt, mintha már unnám, de amikor elindul a Floating és bemelegszik, onnantól fogva nincs visszaút.
Hasonló a helyzet a Mindphaser-rel, aminek az elejét amúgy is minden nap hallom, mert erre kelek, de azért a vízcsobogásos résznél tovább sosem jutok, ki is nyírnának otthon, ha reggel egy teljes Schulzéra kellene ébrednie a családnak :-)
A munkahelyen a Jubilee-ket hallgatom, meg folyamatosan írom róla a review-t, majd egyszer meglesz belőle a poszt.
2009. november 4., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése