2009. december 18., péntek

Ideges, feszült, rossz hangulatra: Cyborg

Ha rossz a kedvem, vagy ideges vagyok, a korai zaklatottabb Schulze albumok pompás stresszoldók: Irrlicht, Cyborg, ezeket hallgatva valahogy átmegy belőlem a feszültség a zenébe, majd ott feloldódik és távozik.

2009. december 16., szerda

Itt a hó, újra Mirage!

Erre vártam év eleje óta és mennyire megérte és mennyire illik a Mirage album ehhez az időhöz! Ráadásul még csak a Velvet Voyage-t hallgattam, a Crystal Lake-ig el sem jutottam. Általában ha BKV-vel megyek, akkor olvasok is útközben és ilyenkor csak háttérzenének használom Schulzét, nade a Mirage egy olyan album, amivel ezt nem lehet megtenni, annyira magával ragad a hangulata.

2009. december 12., szombat

Szombat reggeli zene: Blackdance

Ez az album csak FLAC-ban van meg, és még lusta voltam átkonvertálni MP3-ba, így csak otthon tudom hallgatni, ami jó, mert így megőrzi frissességét. Bár ez egy korai album és stílusában eltér az Irrlicht-től vagy a Cyborg-tól, mégis nagyon tetszik, a vokális részeket kivéve. De a legjobb ezen az albumon a második bónusztrack, a Synthies Have (no) Balls? című opusz. Hát igen, ez ismét Schulze tréfáskedvű címadásának egyik példánya (áldozat?). Jó, mondjuk alapjaiban nem gáz szerintem, a Dark Side néha már erőltetett címeivel nem ér fel, de azért furi. A képek és főleg az interjúi alapján Schulze elég komoly embernek tűnik, úgyhogy kicsit kilóg a képből ez a címadás, dehát ő tudja. Német humor. Biztos mi nem értjük.

Visszatérve a számra: a végén a lassulás az pontosan olyan élmény, mint amikor elkezd hatni a fű és belassul a világ, csak mindezt drog nélkül. Jó, nem?

2009. december 4., péntek

'Nuff Said

Amikor nincs kedvem semmi 'komolyabb' Schulzéhez, de mást sem akarok hallgatni, akkor jön kapóra a Jubilee Edition 25-ös CD-jén található, több, mint egy órás 'Nuff Said. Ez az a fajta kellemes háttérzene, amit egyébként  annyira nem szeretek, ha más lenne az előadó, akkor biztos, hogy nem hallgatnám végig, így is van pár vokális rész, ami nagyon idegesít, de mindezen hibái ellenére pont az ilyen schulzétlen hangulatokra tökéletesen megfelel.

Aztán ahogy egyre jobb kedvem lesz és megjön az ihlet, úgy lehet továbblépni, pl. ma a Constellation Andromeda-ra, a Dreams albumról.

Továbbra is takarékon ég a Schulze korszak. Másra viszont nem vágyom. Néha régi klasszikusokat hallgatok, de új nagy kedvenc még nincs a láthatáron.