Ambientesedés

Lassan lecseng az első nagy Schulze korszakom, sajnos bekövetkezett az, ami minden zenénél előbb-utóbb eljön: úgy érzem minden bitet kihallgattam belőle, és amikor a lejátszón nézegetem az albumokat, hogy most melyiket hallgassam, egyikhez sincs túl nagy kedvem. A nyolcvanas évek utáni Schulze-t valahogy sosem sikerült igazán megkedvelnem, a nagy klasszikusokat meg kezdem unni. A Body Love 2-t például idén egyszer sem hallgattam, mert félek tőle, hogy az sem tetszene. Így viszont megmaradnak a szép emlékek.

Ezért elkezdtem új zenéket keresni. Az elektronikus vonal megmarad, innen is a korai Tangerine Dream (Phaedra, Ricochet, Statosfear, Tangram). Ez utóbbihoz kapcsolódik számomra egy nagyon kellemes meglepetés, a Twitteren egyik ismerősöm ajánlotta a saját zenéjét, amikor tippeket kértem jó elektronikus zenére. Mivel nagy TD rajongó az illető, ezért Tangram néven alkot, érdemes megnézni és meghallgatni a zenéit, szerintem baromi jók. Sőt, több év után először ez volt az első alkalom, hogy pénzért vettem zenét, de itt legalább tudtam, hogy jó helyre ment.

Ezen kívül letöltöttem egy gigantikus ambient válogatást, most ezzel a stílussal ismerkedem, nagyon bejön, bár nem olyan katartikus, mint Schulze, de háttérnek tökéletes.

Cyborg napok

Visszarázódásképp a munkába, plusz a nyaralás Schulze-mentes hete után egy jó kis cyborgos szettel indítottam a hetet, munkahelyen, normális fejhallgatón hallgatva, But Beautiful nagyot üt.

Mióta egyre jobb telefonom van, azóta azt figyeltem meg, hogy azokon egyre szarabb a zenelejátszó, konkrétan a Desire-n már alig hallgatom, mert se mélyek, se hangerő, ha mellettem valaki suttogásnál hangosabban beszél, már behallatszik. Szóval emiatt (is) kevesebb Schulzét hallgatok, mert a reggeli utazások voltak a legjobb lehetőségek és Schulze stílusa tökéletesen megfelel(t) a külvilág zajainak elnyomására, úgy, hogy közben még mást is lehetett csinálni (pl. metrón az olvasás+Schulze kombót szoktam használni, már csak a szagok ellen kellene tenni valamit).

Alles ist Gut, Vie de Reve, klasszikusok kivéve a Body Love 2

Bár néha-néha elkanyarodok Schulzétől más irányokba, ezek is legfőképpen nosztalgiák, mint pl. a Legendary Pink Dots, vagy esetleg Tangerine Dream, de utána úgyis visszatérek. Mostanában ismét elővettem a régi nagy kedvencem, a Historic Editionös Alles ist Gut-ot, amit még most sem értek, miért tetszik annyira, de mégis.

Viszont amiért elmaradta  tavasz, ezért nem éreztem, hogy eljött volna az ideje a legnagyobb kedvenc Schulze számom rongyosra hallgatásának, így a Body Love 2-n szereplő Nowhere Now Here lehet, hogy egy teljes évig pihenni fog. Helyette megy Timewind, Moondawn, Blackdance, a Vie de Reve (beszarás az a szám), néha X, és megoldottam, hogy a mobil tudjon flac formátumot is lejátszani, így mehet a Dig It is, valamint Cyborg és a Trancefer, amit annyira sosem szerettem, de nagy melegben belvárosi háttérzenének jó.

Úgyhogy most ezek mennek.

The Legendary Pink Dots

Mostanában elég Schulze-mentes heteket élek, bár újabb zenét nem hallgatok, nincs aktuális kedvenc, a Tangerine Dream-et eléggé hamar meguntam, úgyhogy most régi kedvenceket veszek elő.

Egyik ilyen még a pszichedelikus korszakból (hehe) a The Legendary Pink Dots. A teljes életművet sosem hallgattam végig, csak a korai szakaszból és onnan is csak pár albumot ismerek, azokat, amiket még bohó ifjúkoromban sikerült megszereznem (még jóval az internet eljövetele előtt) és rongyosra hallgatnom.

Nos, így jópár év távlatából is még mindig ugyanannyira magával ragadó ez a zene, persze ebben nyilván az is közrejátszik, hogy elég sok kellemes emlék fűz hozzájuk.

Itt az egyik legjobb (a végén az induló az epic), a ProgArchives-on 5 csillagos Maria Dimension albumról a Pennies for Heaven.

Tangerine Dream és Pink Floyd kitekintés

Az utóbbi időben Schulze mellett ismét egyre több Floydot hallgatok, letöltöttem a teljes Dark Side albumot, valamint néhány korábbi koncertfelvételt (Meddled pl.), egész jók. De a legjobb, amit nemrég találtam a neten, valami kattant arc nyolc bites formában megírta a Dark Side-ot...vicces.



Tangerine Dreamtől már két album is van, ami tetszik: Stratosfear és Ricochet. Ezeket is sokat hallgatom.

Nameg Beatles-t. Ez utóbbi néha előjön nálam, akkor teljesen belemászik a fülembe és egy jó darabig ott is marad.

Amíg el nem jön az igazi tavasz, ezek lesznek a zenék. A meleg beköszöntével pedig a Mirage megy pihenni és felébred téli álmából a Body Love 2...

FM Delight

Már rég írtam. Lassan elmúlik a tél, jön a tavasz, jön a Body Love 2 vissza. Gondolhatnám, pedig nem, megint esett a hó, marad a Mirage. De még mennyire. Végighallgattam a Jubilee-ket, most a telefonra csak a legnagyobb Schulze-kat raktam rá, illetve pár újabbat, de az a baj, hogy ez az új telefonom olyan dög halkan játssza le pl. a ...Live... számait, hogy ha normál hangerővel beszélgetnek mellettem, már akkor sem hallok belőle semmit. Pedig milyen jó is lenne egy full Sense-re utazni...

Addig itt van ez, most ezt fogom shareolni facebookon:

Mirage napok

Erre vártam egész nyáron. Itt a tél, az igazi, havazós, fagyos, hideg tél. Reggel hatkor a buszra várva, miközben átjár a szél nincs is feelingesebb, mint amikor megszólal a Velvet Voyage, aztán mire eljutok a metróig (mert a buszon gyakran van ugyanúgy fagypont alatti hőmérséklet) és lehet kicsit felmelegedni elindul a Crystal Lake, ez az, ez az igazi, klasszikus, megunhatatlan, nagy Klaus Schulze.

Hazafelé pedig Timewind/Moondawn kombót hallgatok. Kb. négy hónapja nem frissítettem már a számokat a mobilomon, azért lassan ideje lenne, mert az Ultimate Edition-ök annyira nem jönnek be, nem rosszak, de ennyi elég volt, most jöhet más.

PTO

Munkahelyen, munka közben: P.T.O. az első Body Love-ról. Kezdem megkedvelni, eddig sosem jött be igazán, elnyomta a Stardancer és persze a Body Love 2.