Viszont amikor elkezdtem háttérzenének hallgatni, teljesen megszerettem. Talán pont azért, mert egyenletes, nincsenek extra nagy kiugrások benne, vagy halk részek, vagy olyan pillanatok, amikor agresszíven magára vonná a figyelmet. Egyenletes, de mégsem unalmas. Olyami, mintha egy patak csordogálna. Tudom, ez egy elcsépelt hasonlat, de akkor is, szépen, nyugisan zajlik a zene.
Úgyhogy az utóbbi hetekben szinte csak ezt hallgatom útközben.
Ízelítőnek egy részlet:
