Napi Schulze - szerda, szeptember 29.

A mai nap nem volt olyan erős, mint a tegnapi. Reggel folytattam az előző este félbehagyott Cyborg albumról a Conphara-t, de a gondolataim máshol jártak, úgyhogy most csak háttérzeneként funkcionált. Egyébként nekem ezzel sincs semmi bajom, főleg a városban nagyon jól ki tudja kapcsolni a zajokat, egy másvilágba teleportál, így nem kell foglalkoznom azzal, amiről legszívesebben nem vennék tudomást. A BKV utazóközönségének jelentős része tipikusan ebbe a kategóriába tartozik. Schulzéval jól ki lehet zárni őket, és mivel szinte teljesen instrumentális a zene, ezért simán lehet olvasni is.

Így teljes a kombó, felszállok a metróra, fülemben Schulze, kezemben könyv, olvasok, nem itt vagyok a koszos-büdös Budapesten, jórészt primitív és bunkó emberekkel körülvéve, hanem egy másik világban, vagy a könyv világában, vagy a zenéében, de máshol.

Na, ezért is szeretem nagyon Schulzét, mert a zenéje szinte mindig el tud teleportálni.

Munkahelyen ma nem hallgattam zenét, nem volt hozzá hangulatom. Hazafelé Moondawn-ról Floating és Mindphaser eleje, a durvulós rész előtt már hazaértem, a tengerzúgásos bevezetés mindenesetre jól esett.