Munkába menet és hazajövet a Jubilee Edition 7-es CD-jéről a Ballet Pour le Doctor Faustust-t hallgattam, ez egy 1978-as stúdiófelvétel. 78-ban jelent meg az "X" album, és egyben ez az év sokak számára a schulzei "aranykor" vége. Ezzel nagyjából én is egyetértek. A Faustus is elég megosztó szám számomra, van, amikor idegesít a zaklatottsága, máskor kifejezetten jól jön. Most éppen olyan hangulatban voltam, amihez pont illett.
A munkahelyen egy darabig hasonló okokból kifolyólag a Dune-t hallgattam, de ott már kifejezetten idegesített, úgyhogy egy idő után inkább kikapcsoltam. A Dune album két száma pontosan olyan, mint a Frank Herbert-féle könyv: jó-jó, de valahogy nem az igazi. Általában akkor hallgatom, ha nincs túl jó kedvem, és nem akarom a jó számokat "elpazarolni" erre a hangulatomra.
2009. szeptember 28., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése