Amikor nincs kedvem semmi 'komolyabb' Schulzéhez, de mást sem akarok hallgatni, akkor jön kapóra a Jubilee Edition 25-ös CD-jén található, több, mint egy órás 'Nuff Said. Ez az a fajta kellemes háttérzene, amit egyébként annyira nem szeretek, ha más lenne az előadó, akkor biztos, hogy nem hallgatnám végig, így is van pár vokális rész, ami nagyon idegesít, de mindezen hibái ellenére pont az ilyen schulzétlen hangulatokra tökéletesen megfelel.
Aztán ahogy egyre jobb kedvem lesz és megjön az ihlet, úgy lehet továbblépni, pl. ma a Constellation Andromeda-ra, a Dreams albumról.
Továbbra is takarékon ég a Schulze korszak. Másra viszont nem vágyom. Néha régi klasszikusokat hallgatok, de új nagy kedvenc még nincs a láthatáron.
2009. december 4., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése