Ha már az előző posztomban megemlítettem a Pink Floyd legendás Dark Side of the Moon-ját, le is töltöttem az mp3 lejátszómra, letesztelni, tényleg elmúlt-e a varázs. Igen és nem. Annyiból elmúlt, hogy nem volt kedvem végighallgatni az egészet, csak a csúcspontokra voltam kíváncsi, szóval pörgettem a számokat, így megmaradt a Breathe, a Time és a Money. A Time gitárszólójánál viszont pontosan ugyanúgy lett libabőrös a hátam, mint tíz évvel ezelőtt és a Money is igencsak előhozta a kellemes emlékeket. Ez jó, ennek örülök. Néha jó újra elővenni, még akkor is, ha utána gyorsan visszatérek Schulzéhoz.
A másik zenei kitekintés a Tangerine Dream. Két okból: mert jó zene és mert Schulze is itt kezdte. Korábban már próbáltam hallgatni, de akkor még annyira erős volt a Schulze-varázs, hogy félretettem, most jött el az ideje a nyitásnak. Így letöltöttem a korai évekből pár albumot, egyelőre csak a Ricochet-et hallgatom, mégpedig azért, mert egyik kedvenc ProgArchive-os Schulze kritikusomnak ez a választott nickneve. Nem rossz, erős atmoszférája van, de kicsit még mindig Schulzét keresem benne, mert ugye ezt a zenét tudatosan választottam, ezért azt várom, hogy minél jobban hasonlítson Schulzéra. A későbbi TD albumokról olyan lesújtó kritikákat írtak, hogy azokat valószínűleg kihagyom, de néhány korait még biztos kipróbálok. Természetesen azt is, amiben Schulze is játszott.
És mindezek mellett folyamatosan Body Love 2, Nowhere now here, Stardancer II, Moogetique (repeatra rakva, órákig)...
2009. október 21., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A Tangerine Dream-ben Schulze csak az első - Electronic Meditation című - lemezen dolgozott, mint dobos, de mire kiadták az anyagot, addigra már ki is szállt a csapatból. Ezután még próbálkozott az Ash Ra Tempel-el (Manuel Göttsching és Harmut Enke mellé) két lemez erejéig, majd ezután jött az Irrlicht. Innen már ismerős a story:))
VálaszTörlésTangerine Dreamtől ajánlani tudom az Exit, Stratosfear,(szerintem a legjobb anyag), Tangram, Canyon Dreams, White Eagle című lemezeket. Ami 1990-től van, arról jobb nem is beszélni:((
Ja, az Ash Ra is a csőben van, bár róluk csak onnan hallottam, hogy minden Schulze kritikában megemlítik, hogy ott is játszott, de ők lettek a legkevésbé híresek.
VálaszTörlésDreamtől megnézem majd az ajánlott anyagokat, meg elolvasom róluk a ProgArchive-os kritikákat, a Ricochet tetszik.
Az Ash Ra-nak vannak jó lemezei, kifejezetten a független Manuel Götttsching albumok (E2-E4, Early Water, stb) de vannak jó szóló trackek is egyik másik albumok, amik hajaznak Schulzéra, és kifejezetten jól sikerültek. Majd abból is ajánlok pár trackot:))
VálaszTörlés