Itt a kedvenc részem, ez valami zseniális: miközben szólnak a szekvencerek, Schulze feláll, bemutatja a "zenekart", majd kimegy (pisilni?), majd vigyorogva visszajön és közli a közönséggel, hogy "This is electronic music":
Napok óta ezt hallgatom és végre élőben is láthatom a Mestert, bár igaz, ami igaz, nem túl izgalmas látvány, ahogy tekergeti a potmétereket, de ő mindig is ilyen volt. Másfelől meg tényleg vicces látni, hogy amikor kimegy, akkor az operatőr tovább mutatja az üres helyét, ahogy gyakorlatilag a gépek zenélnek. A teljes elidegenedés mondhatnánk, miközben az egész annyira emberi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése