Tangerine Dream és Pink Floyd kitekintés

Az utóbbi időben Schulze mellett ismét egyre több Floydot hallgatok, letöltöttem a teljes Dark Side albumot, valamint néhány korábbi koncertfelvételt (Meddled pl.), egész jók. De a legjobb, amit nemrég találtam a neten, valami kattant arc nyolc bites formában megírta a Dark Side-ot...vicces.



Tangerine Dreamtől már két album is van, ami tetszik: Stratosfear és Ricochet. Ezeket is sokat hallgatom.

Nameg Beatles-t. Ez utóbbi néha előjön nálam, akkor teljesen belemászik a fülembe és egy jó darabig ott is marad.

Amíg el nem jön az igazi tavasz, ezek lesznek a zenék. A meleg beköszöntével pedig a Mirage megy pihenni és felébred téli álmából a Body Love 2...

FM Delight

Már rég írtam. Lassan elmúlik a tél, jön a tavasz, jön a Body Love 2 vissza. Gondolhatnám, pedig nem, megint esett a hó, marad a Mirage. De még mennyire. Végighallgattam a Jubilee-ket, most a telefonra csak a legnagyobb Schulze-kat raktam rá, illetve pár újabbat, de az a baj, hogy ez az új telefonom olyan dög halkan játssza le pl. a ...Live... számait, hogy ha normál hangerővel beszélgetnek mellettem, már akkor sem hallok belőle semmit. Pedig milyen jó is lenne egy full Sense-re utazni...

Addig itt van ez, most ezt fogom shareolni facebookon:

Mirage napok

Erre vártam egész nyáron. Itt a tél, az igazi, havazós, fagyos, hideg tél. Reggel hatkor a buszra várva, miközben átjár a szél nincs is feelingesebb, mint amikor megszólal a Velvet Voyage, aztán mire eljutok a metróig (mert a buszon gyakran van ugyanúgy fagypont alatti hőmérséklet) és lehet kicsit felmelegedni elindul a Crystal Lake, ez az, ez az igazi, klasszikus, megunhatatlan, nagy Klaus Schulze.

Hazafelé pedig Timewind/Moondawn kombót hallgatok. Kb. négy hónapja nem frissítettem már a számokat a mobilomon, azért lassan ideje lenne, mert az Ultimate Edition-ök annyira nem jönnek be, nem rosszak, de ennyi elég volt, most jöhet más.

PTO

Munkahelyen, munka közben: P.T.O. az első Body Love-ról. Kezdem megkedvelni, eddig sosem jött be igazán, elnyomta a Stardancer és persze a Body Love 2.

Ideges, feszült, rossz hangulatra: Cyborg

Ha rossz a kedvem, vagy ideges vagyok, a korai zaklatottabb Schulze albumok pompás stresszoldók: Irrlicht, Cyborg, ezeket hallgatva valahogy átmegy belőlem a feszültség a zenébe, majd ott feloldódik és távozik.

Itt a hó, újra Mirage!

Erre vártam év eleje óta és mennyire megérte és mennyire illik a Mirage album ehhez az időhöz! Ráadásul még csak a Velvet Voyage-t hallgattam, a Crystal Lake-ig el sem jutottam. Általában ha BKV-vel megyek, akkor olvasok is útközben és ilyenkor csak háttérzenének használom Schulzét, nade a Mirage egy olyan album, amivel ezt nem lehet megtenni, annyira magával ragad a hangulata.

Szombat reggeli zene: Blackdance

Ez az album csak FLAC-ban van meg, és még lusta voltam átkonvertálni MP3-ba, így csak otthon tudom hallgatni, ami jó, mert így megőrzi frissességét. Bár ez egy korai album és stílusában eltér az Irrlicht-től vagy a Cyborg-tól, mégis nagyon tetszik, a vokális részeket kivéve. De a legjobb ezen az albumon a második bónusztrack, a Synthies Have (no) Balls? című opusz. Hát igen, ez ismét Schulze tréfáskedvű címadásának egyik példánya (áldozat?). Jó, mondjuk alapjaiban nem gáz szerintem, a Dark Side néha már erőltetett címeivel nem ér fel, de azért furi. A képek és főleg az interjúi alapján Schulze elég komoly embernek tűnik, úgyhogy kicsit kilóg a képből ez a címadás, dehát ő tudja. Német humor. Biztos mi nem értjük.

Visszatérve a számra: a végén a lassulás az pontosan olyan élmény, mint amikor elkezd hatni a fű és belassul a világ, csak mindezt drog nélkül. Jó, nem?